Dendrobates leucomelas (Fitzinger, 1864)
Sárgaszalagos nyílméregbéka


   A 80-as években még ritka lakója volt a terráriumoknak. Könnyű szaporíthatóságának köszönhető, hogy ma már a forgalomban lévő leucomelas java része nem befogott, hanem utántenyésztett állat. A kétszavas magyar elnevezése szinte mindent elmond külsejéről, csak azt nem, hogy a természet ebből a két szerény színből (sárga és fekete) milyen remekművet alkotott. Lakkfekete testén mint csipkeszalag fut körbe a három sárga csík. A fejnél testközépen és a test hátsó részén. A csíkok mintázata egyes csoportoknál sűrűbb míg másoknál nagyobb foltokkal bír. A végtagok szintén sárga csíkokkal díszítettek, ezek színe, a citromsárgától a sötétnarancsig változhat. Az átalakulás után a kis békákon a csík nem csipkézett hanem egybefolyó szalag. A növekedésükkel párhuzamosan lesz mindjobban mintázott. Nem bizonyított hogy a különböző színárnyalat,és mintázat más élőhelyre utalna. valamivel kissebbek.
   Elterjedési területét elsősorban Venezuelának tartják, de valójában Dél-Amerika keleti részén, Guayanaban és Brazíliában is megtalálható. Mivel igen rejtőzködő életmódot folytat, életének javarészét az avarban tölti, feltehető hogy szélesebb az elterjedési területe, mint sokan gondolják. Anatómíai felépítése a histrionicus csoportba sorolja, ő az egyetlen ebből a csoportból, amely nem petéivel táplálja lárváit. Szaporodási időszaka a természetben csak a nedves évszakra korlátozódik. Innen van az hogy, terráriumban is csak kétszer egy évben néhány hónapig szaporodik. Nálam egy 60×60×60 cm-es terráriumban van 6 darab. A hímek reggel, a világítás bekapcsolása után körülbelül 1-2 óra hosszat hangjukkal betöltik a terráriumszobát. Annak ellenére hogy világosban zendít rá szerelmi énekére, ezt nagyon ritkán látni, mert ezt majdnem mindig rejtőzködve műveli. A trillák 10-15mp-ig tartanak és mindig csökken közöttük a szünet. A hím éneke vonzza nőstényt, amely gyakran körülugrálja a hímet, vagy első lábával annak hátát simogatja, végül követi azt a petézőhelyre. A petézőhely a már szinte szokássá vált lefele forditott fél kókuszhéj, a rajta vágott kis kapunyílással. Alá műanyagfóliát teszek.

   Amikor elérik ezt a helyet először a nőstény vonul be és lerakja a petéit, a hím ilyenkor nem tartózkodik mellette. Később keresi fel a petéket és megtermékenyíti azokat. Az aránylag szilárd állagú kocsonyás masszában lévő peték száma, 4-12 db volt nálam. Átmérőjük szokatlanúl nagy 3,5-4 mm. Próbáltam a petéket a békáknál hagyni de a kibújásra kész lárvákkal már nem törődtek. A természetben bizonyára nem így van. A peték 14-18 nap alatt fejlődnek ebihallá. A teljes átalakulás 3-hónap. Több leírás említi hogy a lárvák nem kannibálok, de tekintettel arra, hogy nálam úgy az apróra vágott tubifexet mint a húsevőhalaknak szánt haltápot jóízűen fogyasztották, nem kisérleteztem a társas tartással.Ugyanúgy mint a Dendrobates auratust vagy tinctoriust egyenként tartva külön kis edényekben neveltem őket. Itt jegyzem meg, hogy a fent említett két fajjal terráriumban párosodik,de az utódok nem továbbtenyészthetőek. A kisbékáknak állandó tápláléksűrűséget kell biztosítani. A kb. 10-15mm-es kis állatok sokat esznek, az apró muslicából és a frissen kelt tücsöklárvából az erre a célra tenyésztett levéltetűből is kapnak és gyorsan fejlődnek. Nagyon szeretik a viaszmoly nekik megfelelő méretű hernyóit. Egészséges fejlődésükhöz vitaminokra és ásványi anyagokra is szükségük van, amit muslicára szórva tudunk a szerevezetükbe bevinni. Egy év alatt lesznek ivarérettek. Szép hangjuk, valószínűtlen színük miatt igen kedveltek a hobbiállattartók körében.


« Vissza