Dendrobates reticulatus (Myers, 1982)
Vöröshátú nyílméregbéka


   Az az úgynevezett "színes kisbékák" között is nagyon szépnek számít. Ez alatt azt értem hogy a Dendrobates quinquevittatus csoporthoz tartozik. Ide sorolják a D. fantasticus-t, a D. imitator-t is. Silverstone (1975) a D.fantasticus-t és a D.reticulatus-t alfajnak, vagy a D.quinquevittatus variánsának tekinti. Myers (1982) különálló fajként határozza meg őket.

   Színe: Háta egészen a lágyékig mélyvörös. Ez a hátsó harmadban átmenet nélkül fekete pettyes kékeszöldbe megy át. A pettyezettség kiterjed az ágyékra a hasra és a végtagokra is. A pettyek kékeszölden keretezettek. Innen ered a német elnevezése Hálós nyílméregbéka. (Netzbaumsteiger)
   Ivari különbségek: A hím 13-15mm,a nőstény 14-16mm és valamivel teltebb alakú. Ezek a meghatározások nem mindig egyértelműek, a legbiztosabb a hímnek az alig hallható hangjára hagyatkozni, amit sokszor csak a hanghólyagja felfúvódásakor veszünk észre.
   Tápláléka: Élőhelyükön ugróvillások atkák hangyák. Terráriumi tartásnál, ugróvillások kis drosophylák, levéltetvek és frissen kelt tücskök jöhetnek számításba.
   Élettere Peru északkeleti része. A primer erdők szélein, bokrokon broméliákon és fatörzseken él. Föld felett 2 méterre is előfordúl. Legtöbbször azonban az avarszinten található. Meleg nyári napokon mélyen az avarrétegben tartózkodnak, gyakorlatilag láthatatlanok.
   Szaporodásuk: élőhelyükön petéiket az avarba vagy bromélialevélre rakják. A hím a nőstényt a kiszemelt peterakó helyhez csalja. Ott simogatással, olykor kis körbetáncolással petézésre bírja. Mire a nőstény lerakja kisszámú (2-4db.)petéjét, azokat a hím megtermékenyíti.A peték kis állatokhoz képest meglehetősen nagyok,a kocsonyás burokkal együtt kb. 5mm átmérőjüek. A hím 2-3 napig gondozza a petéket Majd kikelésükig elhagyja azokat. A kelési idő a peterakástól számítva 8-14 nap lehet. A teljes átalakulás 60 nap. A természetben a hím a lárvákat egyenként a hátára veszi, és külön külön mindegyiket egy kis vízgyüjtőbe helyezi, ami sokszor egy bromélia levéltölcsére.
   Terráriumi körülmények között, nem egésszen így alakul az ebihalak útja. A petéket Szívesen rakják a már szinte hagyományossá vált kókuszhéj alatti fóliára, vagy a bromélia vízszintes levélrészére. Ellentétben sok más rokonával úgy látszik fontos nekik a vízszintes peterakó hely.
   Nálam viszonylag nagy terráriumban vannak (70×90×60 cm). Ez nem jelenti azt, hogy lényegesen kisebbe nem tarthatók. Az oldalakat préselt parafalemez boritja, ezt az összefüggő felületet üvegből készült kis petéző teraszok szakítják meg. A falak Scindapsussal vannak befuttatva a száraz falevéllel borított talaj közepét broméliák díszítik. Hőmérséklet éjjel 22-23°C nappal 24-28°C. A petéket petricsészében helyezem el, majd kikelésük után egyenként kis műanyagdobozokba rakom a lárvákat, ezeket lemezes haltáppal és húsevő halaknak készült tápokkal etetem. Az irodalom említést tesz a szúnyoglárváról is, de sajnos ezt nem tudtam kipróbálni mert a számomra szükséges időben pont nem volt. Nagyon fontos a kis nevelő tartályok naponkénti vízcseréje mert a lárvák a bomlástermékekre nagyon érzékenyek. Az átalakulás után az első eleségük csak ugróvillás lehet. Körülbelül 8 hónap alatt fejlődnek ivarérett állatokká. Mint érdekességet megemlítem hogy a tizennégy komponensből álló bőrmérge, elsősorban kígyók számára veszélyes. A méregtermeléshez szükség van az élőhelyükön levő táplálékra; a terráriumi állatok gyakorlatilag nem mérgezőek.
   A vöröshátú nyílméregbéka elsősorban kis mérete miatt nem minden békatartó számára vonzó, de érdekes szaporodásbiológiájuk, ragyogó színük, felnevelésük érdekessége miatt mégis sokak kedvencévé válnak.


« Vissza