Dendrobates truncatus (Cope, 1861)
Sárgacsíkos nyílméregbéka


   Ismét egy igen érdekes, de a terraristák számára ritkán elérhető fajról szeretnék beszámolni. A Dendrobates truncatus a Dendrobates auratus-tinctorius-azureus csoporthoz tartozik, annak ellenére, hogy több Epipedobates és Phyllobates fajhoz hasonlít fiatal korában a Phyllobates lugubrissal téveszthező össze. Kifejlett példányai már csak a méreteik miatt is könnyen felismerhetőek.
   Terráriumi körülmények között a Dendrobates auratusszal keresztezhető, de az utódok nem termékenyek. Méreteit illetően ő az auratus csoport legkissebb tagja. Mozgékonysága, vitalitása felülmúlja mindegyikét. A kifejlett példányok hossza az orrnyílástól a végbélnyílásig mérve 23,5-31 mm. Bőre gyengén szemcsézett, háta fekete, oldalán sárga csíkokkal. Hasán és oldalán fekete-kék márványozott görbülő vonalak látszanak. Az oldalán levő sárga csík és hullámos rajzolat teljesen egyedi, miden példánynál más. A fekete végtagok változatos sárga mintával díszítettek. Az áll alatt kék hullámos vonalat találunk. Élőhelye kizárólagosan Kolumbia. 100 métertől - 1133méter magasságig találtak példányokat. Nyugat- Kolumbia úgynevezett nedves erdeiben él. Természetes életmódjáról keveset tudunk. Talajon él mint a Dendrobates auratus.
   Én egy 70×40×60 cm-es terráriumban 24 példány tartok. A terráriumot kevés broméliával, de sok páfránnyal és Scindapsussal sűrűn beültettem. Ezek búvóhelyek és így biztonságban érzik magukat. A homlokzati oldalról nézve viszont az első harmad teljesen növénymentes. Ezen a kis sík területen kapják az eleséget, ilyenkor az egész csapatban lehet gyönyörködni. A magas páratartalomról napi kétszeri permetezéssel gondoskodom. Hangjuk alig hallható pirregés. Eddig még nem sikerült hangfelvételt készíteni róluk.
   A terráriumban négy petézőhelyet létesítettem, a már szinte hagyományossá vált lefelé fordított fél kókuszdió kókuszdióhéjakkal melyek oldalán kis kivágás van. A kókuszhéj alatt levő műanyag fóliára rakják az állatok a petéiket. A truncatusok etetése nem okoz gondot, mert miden élő takarmányállatot, ami a száján befér, elfogyaszt, legyen az légy, drosophyla, tücsöklárva, vagy viaszmolyhernyó. A viaszmolyhernyó a kedvenc eledelük, annak ellenére, hogy foguk nincs, igen jól fogják a szájukban ficánkoló hernyókat. A terrárium szinte megpezsdül amikor a békák megrohamozzák az etetőtálba szórt hernyókat. Az élőhelyükön befogott békák gyomortartalma hangyákból, ugróvillásokból és kevés apró bogárból állt. Jó tartás mellett könnyen szaporitható. A peték száma az én terráriumomba 6-14 darab. 9-10 nap alatt a petékből ebihalak fejlődnek, melyek kannibálok. Ezért külön kis edényekben kell tartani azokat. Tápláléknak megfelelő a jóminőségű száraz díszhaltáp. 30 nap alatta lárvák önálló életre alkalmas kis békákká alakulnak át. Felnevelésük kis drosophylákkal és apró tücsöklárvákkal kezdődhet. 8 hónap alatt ivarérett állatokká fejlődnek. Remélem ezzel a pár sorral sikerült népszerűsítenem ezt a méltatlanúl mellőzött fajt, és rokonaikhoz hasonlóan elfoglalják majd méltó helyüket a hobbi terráriumokban.


« Vissza