Epipedobates petersi (Silverstone, 1976)
Peters nyílméregbékája


   Összhatásában egy nagyon szép, és érdekes színű kis béka, annak dacára hogy nem vetekszik sem a tinctorius sem az azureus feltűnő megjelenésével. A nőstények 28 mm hosszúak és pocakosak, míg a hímek valamivel rövidebbek és karcsúbbak. Háta erősen granulált (szemcsés), vöröses barna színű. A hát foltját sárgászöld, vagy sárga oldalcsík szegélyezi. A csík végig megy az egész testen és a felső szemhély peremén a pofa csúcsán ér véget. Olykor egész aranyos színbe megy át. A barna végtagok tövében lévő sárga foltok teszik még jellegzetessé ezt a kis állatot.Az ujjvégek zöldes árnyalatuak. A has kék és fekete mintázatu. Nem csak a színük formájuk de a hangjuk is egyedül álló. Mondhatom ők terrárium szobám egyik legszebb hangú kis csapata.
   Elterjedési területe közép Peru, a Rio Pachitea környéke. Egyes folyószakaszokon különböző színárnyalatok fordulnak elő. Alkalmam volt élőhelyüket a Rio Pachitea környékét is megismerni. Az itt élő populáció enyhén zöldes hasú. Egészen színpompás egyedeket is láttunk olykor, de még ma is állandóan új változatokat fedeznek fel. Az állatok a primererdők kis patakjai mentén, attól 6-8 méteres tartományban az avar szinten élnek.
   Úgy a hím mint a nőstény részt vesz az ivadék gondozásban. Általában a hím hordozza a hátán a lárvákat,de találtak már nőstényt is hátán ebihalakkal. A lárvákat a szülők lassú folyású sekély patakrészekbe helyezik el. A lárvák feltehetően a vízfelszinről táplálkoznak,ezt mesterséges felnevelésnél is lehet tapasztalni.
   Mindent összegezve furcsa hogy ebből a kis békából nem lett népszerűbb terráriumi állat. Valószínű a szaporitási neházségek is közre játszottak.
   Szerencsére Dr.Regős Jánosnak sikerült a szaporításuk, ennek köszönhetem, hogy én is gondozhatok ezekből az állatokból egy pár darabot. Az első 8darabból álló petecsomót most sikerült elvenni tőlük. Remélem hogy nemsokára az ivadékok felneveléséről is beszámolhatok olvasóimnak.


« Vissza